Minden ember egyedi és megismételhetetlen. Mindenki egyéni képességeivel és személyiséggel jön a világra, melyekkel a számára meghatározott és folyamatosan változó környezeti hatásokkal együttesen fejlődik. Célunk, hogy a gyermekekben rejlő lehetőségek, és tehetségek a tábori élet alatt előhívódjanak, és önmagukból felszínre tudják hozni, hogy a megfelelő közösségi, társadalmi közegben megnyilvánítsák azokat. Ennek folyamataként a tábor végeztével az elkövetkezendő, őket érő legkülönbözőbb helyzetekben képessé váljanak újra és újra értékeiket és személyiségüket kifejezni. A Nyári Készségfejlesztő tábor a PDF Állat- és környezetvédelmi Alapítvány, valamint a Csodás Hagyatékunk Akadémia együttműködéseként a Széchenyi 2020 nyertes pályázatának (EFOP-1.3.5-16-2016-00529) keretein belül került megrendezésre, ötvözi a hagyományőrző, művészeti, és kulturális értékeket a modern kor szemléletmódjaival, továbbá a Természet és a környezet, ilyen formán a Természettel együttműködő ember értékeit, tiszteletét és létfontosságát hangsúlyozta.
Miért a víz? A víz életünk nélkülözhetetlen, létfontosságú alapeleme, ezért választottuk ennek a tábornak fő témájaként. Az 5 nap alatt felfedeztük a vízzel kapcsolatos életünk sokszínűségét, a gyermekek egyéni képességeik, és tehetségük által megtapasztalták a víz legkomplexebb ismeretanyag bővítő, gondolkodásformáló, és közösségépítő szerepét.
Egy ismeretlen környezetben, ismeretlen felnőttekkel és gyerekekkel találkozni, feléjük a megfelelő nyitott kommunikációt, és szociális kapcsolódási folyamatokat elindítani nem könnyű dolog, így a Nyári tábor napi tematikáiban szereplő programok a gyermekek életkori és egyéni sajátosságaiból is fakadó érzelmi, tudati állapotainak, és azok lehetséges, változásokra kész, az egyéni képességeket figyelembe vevő készségeire helyeztük a hangsúlyt. Az első és a második táborban is nagyobb arányban vettek részt testvérpárok, így kezdetben javarészt ezen mikrocsoportok megléte nyújtott az egyéneknek biztonságot. Azonban a tábor szerkezeti és módszertani felépítése olyan tanítási-tanulási folyamatokra épült, melyben a gyermek a már meglévő tapasztalatanyagai, a korábbi élmények felidézésére való motivációi, valamint a mozgás és játéktevékenység komplex, egymásra épülő rendszere segített abban, hogy az egyes gyermek el kezdjen kapcsolódni a közösség többi tagjához is. A hét folyamán a kiscsoportos és teljes csoportos foglalkozásokban formáltuk az egészséges versenyszellem, a rugalmasság, és az egymásra való odafigyelés, az egymás iránti tisztelet helyzeteit, amellett, hogy a tábor folyamatosan bővülő tudásanyagot biztosított a vízi élet összetett, az élővilágot, a művészeteket, a hagyományokat és a kultúrát összetartó egységében. A kezdeti szorongás, és bizonytalanság fokozatosan fordult át a nyitottság, a kreativitás, és a gyermeki személyiség kiteljesedésébe, valamint a kihívásokban gazdag boldogság megélésébe, melyben a pedagógiailag, és emberileg is megfelelően felépített, folyamatos változásra képes, táborvezetők közötti együttműködés is mintát nyújtott. A csoportkohézió folyamatos erősödésének elmélyülése egyre intenzívebbé vált mind a két hét végére, melynek alappillére, hogy a hét folyamán minden gyermek a saját képességeinek és készségeinek megfelelően vett részt az egyes foglalkozásokon, legyen az halászat, várépítés, vagy hangszerkészítés, így a közösség épülését, és annak értékességét az egyének értéke határozta meg és emelte minőségében egy igen magas szintre.
1. tábor: 2017. június 26-30.
Az első héten a csoportkohézió a gyermekek korbéli közelsége miatt igen gyorsan formálódásnak indult. A gyermekek viselkedésében némileg érzékelhető volt a szertelenség, és a bátortalanság, így a tábori szabályok és a megfelelő viselkedési attitűdök kialakítása nagy szerepet kapott. A játéktevékenységekben, a mozgásos programokban, valamint a vízben való foglalkozásokon az életkori sajátosságokból is adódó határ-átlépések észlelhetők voltak, továbbá folyamatos megerősítéseket igényelt az egymás tisztelete, a másikra való odafigyelés tanulása. A gyermekek élményeket szereztek arról, mennyire fontosak, figyelnek az egyediségükre, és ez a szemléletmód fokozatosan ivódott be minden egyénbe. A kezdetben, vagy egyébként belülről fakadóan zárt gyermekek is megtalálták a számukra befogadható tartalmakat, és képesek voltak saját személyiségüket eddig még nem tapasztalt módon megnyilvánítani. Ennek lehetősége abban rejlett, hogy a csoport olyan bizalmas közeget volt képes kialakítani, melyben ebből fakadóan a gyermekek nem csak biztonságban érezték magukat, hanem fontosnak és értékesnek is. A gyermekek rendkívül nyitottak voltak a természettel, vízzel kapcsolatos új ismeretanyagokra, emellett saját tudásanyagukat folyamatosan megosztották a társaikkal. A közösség alakulása mérhető volt abban is, hogy nem csak a játékos foglalkozásokon, de a közös megoldásra váró problémahelyzetek kezelésében is (például a halászháló varrása, a különböző minőségű vizek csoportos felkutatása, a metabolikus folyadékok kinyerése, és vizsgálata) a hét folyamán egyre aktívabban és egymást is lelkesítve vettek részt. A versenyszellem sok esetben volt tetten érhető, melyben a másik legyőzésével ellentétben az egymást emelő küzdelem, a saját és a másik ember értékeinek felfedezése, és megtámogatása is igen pozitív fordulatot vett. A vízpart, a tó és a vadregényes környezet mind hozzásegített minket ahhoz, hogy a csapatban a hét végére az egyének szorosabb kapcsolódási szálakat fűzzenek egymáshoz. Az induló barátságok, és a csapatot igénylő feladatmegoldások dinamikus és összetartó egységet képeztek.
2. tábor: 2017.július 3-7.
A második tábort az életkori eloszlásban a most iskolakezdő, és a már serdülő korosztály felé menetelő tizenévesek csapatai jellemezték. A hét kezdetével nagyon gyorsan megfigyelhetővé váltak a kialakulóban lévő férfi és női minőséghez tartozó érési folyamatok. A tábor kihívása ebben rejlett- a fiúk, és a lányok táborát egy közös egységbe kovácsolni. A csoport heterogenitása spontán hozta magával az idősebb gyermekek tudásbéli, szabálykövetési és viselkedési mintázatainak hatását a fiatalabbakra, akik teljes nyitottsággal fogadták az e fajta irányítást. A tematikus foglalkozások számtalan nem várt eseményt hoztak (közös pontyfogás egy horgászóval, majd a hal visszaengedése, közös zenélésbe átforduló gyurmázás, közös röplabdázás a vízben). Ezek elmélyítették a csapatban való „jól érzem” állapotot, és erősítették a társas kapcsolatokat, a közösségi kohéziót. A közösségben alakuló biztonságérzet és egység a hét közepére a természet reakciójában volt mérhető, ugyanis a táborhoz a tóparton élő, egyébként magához senkit sem közel engedő hattyú csatlakozott, megközelítette karnyújtásnyira a gyermekeket, a sátor alatt. Több percig tollászkodott körünkben, körbenézett, majd vízre szállt. A tábor összetartozás élménye az utolsó napokban volt érzékelhető, amikor már szóba került a tábor végessége. A gyermekek szomorúan vették tudomásul, hogy vége van a hétnek, és fejezték ki bizakodásukat azzal kapcsolatban, hogy jövőre újra találkozunk.